Van egy perced? Mondd el, mit gondosz!

Milyen tapasztalataid vannak a fogyókúrákkal kapcsolatban? Klikkelj a hozzászólásokra, és mondd el a véleményed! Kérdezz! Válaszolok. :)

Ahogy ment, és, ahogy nem megy,…avagy az én 90 napos diétáim

Először is annyit magamról, hogy közel járok az 50-hez, van 3 felnőtt lányom, és több mint 24 éve, élünk boldogan a férjemmel. Mindketten dohányoztunk sokáig, bár többször próbáltuk letenni, soha nem volt elég eltökélt a szándékunk, mert elsősorban ez is ezen múlik. A súlyprobléma nekem kamaszkorom óta adott. Illetve mondhatom ma már, visszatekintve azokra az évekre, az csak nekem volt probléma, mint általában a legtöbb kamasznak. Ami miatt nem tartottam magam „normálisnak”, az, az alkatom, amit viszont örököltem. Derékig teljesen rendben, onnan lefelé nem annyira. Nem széles csípő, inkább hátrafelé kiálló popó, nagy fenék szindróma :-), és vaskos combok. Ilyen a család női tagjainak testfelépítése anyai ágon:-)). Persze vékony se voltam, főleg a mai elvárásokhoz nézve, a 164cm-hez 60 kg. Így mentem férjhez, jöttek 2,5 - 3 évente a gyerekek, az első után teljesen ledobtam minden fölösleget, a következő után már kicsi maradt, harmadjára, meg még több. Eleve 4 - 4,5 kg között mozgott az újszülöttjeim súlya, a harmadik volt az extra méret, ekkor megnyugtattak, hogy bizony az én pocakom örökké így marad. Akkor úgy néztem ki, mint akiben még egy baba bent maradt. Itt nem „súlyolták” a pocakot szülés után. A lényeg, hogy 3 kicsi gyerek, és az akkori lehetőségeink mellett nem igazán jutott eszembe a fogyókúra. Ha mégis, akkor mindig odajutottam, hogy az drága, most arra nincs keret. És valljuk be azért, az egészséges fogyókúra nem épp pénztárcakímélő. Kicsit sarkítva: zsíros kenyérrel meg lila hagymával nem lehet manöken alkatot produkálni, de még hasonlót se… mert nekem az is bőven megtette volna :-)
Volt a családban, aki komoly vagyonokat költött az alakjára, már-már hobbiszinten űzte a fogyókúra legmodernebb módszereit nem kis pénzt befeketedve, pedig mindig csak „jojózott”, gyakorlatilag ablakon kidobott pénz volt.
Akkor most a lényegre térnék. 4 és fél éve kicsit elegem lett magamból. A gyerekek kevesebb elfoglaltságot adtak, nem beszélve a legidősebbről, aki 8 éves kora óta dundi gyerek volt… akkor már egyetemista. Vele együtt kezdtünk egy hagyományos 90 napos fogyókúrába. Neki nehezebb volt, mert suliba kellett járnia, utaznia, a 90 napos alatt megindult a fogyás nála, és utána úgy 1 év alatt teljesen ideálisra fogyott, azóta is tartja.
Nekem könnyebb volt a diéta része, én itthon voltam többnyire. Két héttel az elkezdése után sikerült elérni a férjemnél, hogy tegyük le a cigit. Nehéz csata volt, de ehhez ő is kellett, és megnyertük. Amint reggel nem cigivel kezdtem a napot ráálltam egyfajta alakformáló tornára. Eleinte heti 7x, mindig reggel, később ez csökkent heti 5-re. Víznapot nem tartottam, különben majdnem mindent, rendesen, de nem szigorúan. Néha egy kis családi program beleszőtt némi bűnözést, minden reggel banánt ettem, egyrészt, mert tél volt, másrészt meg nagyon tartottam a savas gyümölcsöktől, nem véletlen. Tudom, hogy ezért más a „bűnös”, ebbe nem is mennék bele, nem volt könnyű télen megoldani ezt a dolgot. Ráadásul a zöldségek meg puffasztottak, tehát megszenvedtem én ezt rendesen. Tetéztem azzal, hogy még szénhidrát napon se ettem délután 3 után cukros-édes tésztaféleséget, vagy sütit. Este 6 után meg semmit se. Egyik napon sem. Ja és megtanultam sok ásványvizet inni, meg nagy segítségemre volt a csipkebogyó tea. Ahogy kiderült, ez mégsem egy átlagos 90 napos volt, hanem komoly életmódváltás.
-leszoktam cigiről-és leszoktattam a férjemet, de csak, mert jó ember és, hagyta magát..:-)
-rászoktam a rendszeres tornára, igaz csak itthon, DVD-ről, de intenzíven
-rászoktam a sok folyadékfogyasztásra
-a reggelik fő jellemzője a gyümölcs lett
-elhagytam az édességeket du. 3 után
- este 6 után nem ettem
-nagy kenyér és péksütemény fogyasztó voltam, ezeket minimálisra csökkentettem, és mindig magam sütöttem egészségesebb, barnább kivitelben.
-megtanultam figyelni a rendszeres, egészséges emésztésre, mindenféle gyógyszerek nélkül
- mérlegre csak 3-4 hetente álltam, csak olyan napokon, amikor érdemes volt :-)
És ezeket azóta is betartom, kivéve a mérlegelést, azt sokáig kerültem utána:-) De a tesztnadrág rendben volt :-)
Hogy milyen elvonási tüneteim voltak, arról inkább nem beszélnék, a lényeg, hogy én azon kevesek közé tartoztam, aki a dohányzás abbahagyásával nem felszedett 10kg-ot, ha nem leadott 15-öt. :-)
Mert 11 kg-ot adtam le, majd a 90 nap után még lesétált 4 kg. Nem emlékszem, hogy akkor gyümölcsös reggeliket tartottam-e még újabb 90 napig. Meg kellett újítani, fiatalítani a ruhatárat, nagy volt az öröm, erősödött az önbizalmam. És az volt a legjobb az egészben, hogy ez így marad évekig, mármint a súlyom.
Pedig rászoktam a sokak által dicsért zabpelyhes- gyümölcsös reggelire, nyáron joghurttal, télen zabkása formájában. Ez azért kellett, mert magával csak a gyümölccsel hosszú távon nem tudtam ellenni, itthonülősre elég, de más program esetén nem, ez nekem nagyon jó energiaforrás volt, de továbbra is a reggelik meghatározója a gyümölcs volt. Ritkán ettem valami mást, olyan mások által „normálisat”, azt is kizárólag hétvégeken a családdal, és mindig kicsivel, ha lehetett legalább 1 órával a gyümölcsös rész után. Aztán módjával, de kezdtem hagyományosan táplálkozni, a 3 óra, 6 óra maradt, ha véletlenül később kellett vacsorázni nem is esett jól. Gyakorlatilag sokan hülyeségnek tartják, mert nem tudják, hogy meg lehet szokni, állítják, hogy nekik még este 9-10 körül is enniük kell…Erre mondom én is, hogy sok minden a fejben dől el…Legalábbis, ami a kitartást, és az akaraterőt illeti. A torna is maradt, heti 5X50-60 perc, ebben van kétféle torna, és szobakerékpározás bemelegítéssel, levezetéssel. Ezt megszoktam, fura, hiányzik, ha elmarad valami miatt.
Azért eltelt rajtam 4és fél év, a hormonok is teszik a dolgukat, ahogy 50 körül szokták a nőknél. Nagy gondjaim nincsenek, szerencsére, el ne kiabáljam, de kisebbek vannak, sőt tavasszal olyan bogyót is kaptam, aminek mellékhatása némi, kinél mennyi, testsúlygyarapodás is lehet. A ruhák ugyan nem árulkodtak, de valahogy nem voltak olyan kényelmesek, mint tavaly. Gondoltam itt a nyár, a sok gyümölcs, jöhet egy újabb 90 napos.
Így július közepén, nagy lelkesedéssel, mondhatni nagyon lazán,de komolyan, ismét elkezdtem. És akkor jött a pofára esés, mert amilyen gyorsan ment ez anno, 4 éve az elején, ahhoz képest most aztán sehogy se egy jó darabig. Tudom, hogy nagyobb súlyból gyorsan, több leszalad, de én most is többre számítottam. Illetve valamennyire számítottam, de sokáig szinte semmi nem történt…
Aztán, ahogy gondolkodtam, rá kellet jönnöm, hogy olyan nagyon sok újat én ebbe már nem tudok belevinni. Nem tudok életmódot váltani, mert azt már megtettem. Ennél több mozgásra, ilyen direkt formában, azt hiszem nincs szükségem, ha a korosztályom csak a felét megejtené, az már jó lenne nekik is…(meg a statisztikának is)
Kánikulában isteni volt a gyümölcsnap, hűvösebb napokon nem annyira:-) Sőt! A gyümölcslevekről hasonló véleményen vagyunk, azokat soha nem szerettem, maximum, kóstolásra vagyok hajlandó, egy korty erejéig.
Nem számoltam napokat, de úgy másfél hónap elteltével azt vettem észre, hogy a gyümölcsnapok után következő fehérjenapon, (nálam még így elmegy, de a protein már sok :-)) akkora a savtúltengésem, hogy majd megőrülök tőle. Főleg a vacsora után. Miután leküldtem a fehérjét. Aztán még némi epegörcsszerű tünet is kíséri. És ez szépen így ment, zsinórban egymás után, minden fehérjenapon. Nem volt más választásom, fel kellett függesztenem a kúrát, és főtt-sült krumplis, Ham-Let-es, korpás kekszes, kamillateás diétába kellett kezdenem… ez volt az elmúlt két hétben. Az első ilyen kényszerkoplalós hét után mérlegre álltam, és -4kg-ot mutatott. Amit ugye nem kifejezetten a 90 napos számlájára írtam. Érdekes, hogy az első az első 90 naposnál is előfordultak hasonló savas gondok, de nem ilyen gyakorisággal, meg akkor valahogy kisebb mértékben, átmenetileg.
Épp tegnap volt 2 hónapja, hogy elkezdtem a 90 naposat, de most kimaradt két hét. Valami középutat kell keresnem, egy biztos a kalóriaszámolgatásos cirkusz nem nekem való, mindenképpen ezt a szétválasztósdit fogom alkalmazni, de azt hiszem, gyümölcsnapokon egy kis zabpelyhet be fogok csempészni az étrendbe, legalábbis reggel. Az a tapasztalatom, hogy zabkásaként, mindig csak vízzel készítve, sosem tejjel, semmiféle édesítőszert nem használva, esetleg pár szem mazsolát belefőzve édesítés gyanánt, nekem jót tesz. A friss gyümölcsöket csak beleaprítom, ha olyanom van jöhet egy kis fahéj ízesítésként, és kész. Ki fogom így próbálni, jobb nem jut eszembe. Abban biztos vagyok, hogy a diéta kavart be, mert már jó ideje nem volt ilyen jellegű problémáim.
Tetszik nekem, a kicsit lazább, de mégis lényegileg valamelyest kordában tartó módszered, kifejezetten a semleges kategóriának örülök, ezekkel jól lehet kombinálni.
Hozzád hasonlóan én is engedélyezem magamnak a rántást, vagy inkább, ha lehet habarást, igyekezve tk. lisztekből elkészíteni, a napi engedélyezett kenyérfogyasztást ebben tudom le..
Amivel nagyon nem értek egyet a módszered kapcsán, az a szigorú napi háromszori étkezés. Nem a nassolásra gondolok, az nálam is tabu, de az eredeti 90 napos diéta fehérje és zöldség napjának délutánján bármilyen nyers salátaféleség korlátlanul fogyasztható. Sőt, ha valaki nagyon nehezen viseli, még az se nagy bűn, nem fogja vissza fogyásban, ha bekap egy falat sajtot ebéd és vacsora között, ha épp olyan napja van, annyival kevesebbet eszik legfeljebb vacsorára.
Ehhez még annyi az észrevételem, hogy anno a katonák mindig jól megerősödtek a seregben, legalábbis a legtöbbjük. Nem tudom emlékszel-e rá. Biztos nem diétás ételt kaptak, azt aláírom, viszont égettek is rendesen. Ők arról híresültek el, hogy nem a sok kalóriától, hanem a rendszeres, állandóan ugyanabban az időben történő étkezés miatt híztak el, eresztettek pocakot.
A másik, az a napi 2x15 perc mozgás, nagyon rákoncentrálva. (Remélem jól értelmeztem) Az nyilvánvaló, hogy a mozgás mindig, mindenkor jó lehet, de 15 perc csak arra elég, hogy kicsit bemelegedjen az ember. Ezután történhetne még némi zsírégetés, feltéve, ha tovább is mozog, az illető nem a számítógép elé ül. Nyilván, mint lelki tréning, hogy ilyen egyedi kifejezéssel éljek, a magára figyelés céljából ez teljesen rendben van. De semmiféle mozgást, a leglájtosabbat se lehet úgy végezni, hogy közben ne magára koncentráljon az ember. Én úgy gondolom, hogy az jár jobban, aki tud egy szuszra legalább fél órát szánni mozgásra, ha nem is minden nap, de legalább hetente 2-3 alkalommal.
Most azt fogom majd, tenni, hogy sorra nézem, és begyűjtöm a jó kis receptjeidet, nagy köszönet értük, meg az őket követő kategorizálásért is.
Végül pedig elnézést a terjedelemért, ha nagyon hosszúnak találod, akkor nyugodtan szabdald fel, és köszönet a lehetőségért, talán lesz azért valaki, akinek az én tapasztalataim is jól jönnek majd, na meg nem titkolva, hogy várok én is némi tanácsot ez ügyben.

Kedves Szmari! Köszönöm,

Kedves Szmari!

Köszönöm, hogy mindezt elmondtad. Most így első olvasás után válaszolok, de még sokat fogok gondolkodni a szavaidon, s ha eszembe jut valami fontos, majd még leírom.

Nyilván, hogy nagyon ügyesen alakítottad a dolgaidat, ha jó eredményeket értél el. Az emberek csak részben egyformák, másrészt viszont nagyon egyediek. Abban nagyon hasonlítunk egymásra, hogy mindannyiunk agya valami fantasztikus szuperszámítógép, amely úgy vezérli a testünket, hogy a rendelkezésre álló információkból mindig a legjobbat akarja kihozni, és harmóniára törekszik. Éppen ezért az egyik legfontosabb tapasztalatom, hogy nagyon kívánatos az, hogy kíváncsian, és nagy tisztelettel igyekezzünk magunkra figyelni. A hosszú évek alatt felgyűlt tapasztalataimból talán ez a legfontosabb:

A magunkra fordított gondoskodó figyelem hoz legtöbb jó eredményt. (A magunkra fordított gondoskodó figyelem karcsúsít.)

Ezért nem lehet egyetlen diétát sem kőbe vésni. Ha figyelünk magunkra, akkor egy idő után megtanuljuk érezni, hogy mi jó nekünk. És megtanuljuk azt is észrevenni, hogy mi minden befolyásolja pl. a testalkatunk alakulását, hogy a mozgáson és a megfelelő étkezésen túl a gondolataink, meggyőződéseink is döntő szerepet játszanak.

A nagyon sok közös gondolat mellett a legnagyobb különbség a nézeteink között, az evésidő kérdésben van. Mivel elmúltam ötven, emlékszem a néphadsereg korára, de a katonák elpocakosodása valahogy nem maradt meg, de ha hazajön a férjem, megtárgyalom vele ezt a kérdést :))) .De nem nagyon hiszem, hogy azért híztak meg a katonák, mert rendszeresen ettek. Itt valami más lehetett a háttérben.

Én személy szerint úgy kezdtem el fogyni, hogy először semmi mást nem tartottam be csak az evésidőket. És elég sok olyan visszajelzést kaptam, hogy valaki csak ennyit fogadott meg a könyvemből, előadásomból, vagy a személyesen elmondott tanácsaimból, és ennyit meg ennyit fogyott. Nem tudok igazából arra ésszerű magyarázatot, hogy miért hizlalna a rendszeresség. Én épp ellenkezőleg gondolom. Mivel túlsúlyt azért gyűjt a szervezetünk, mert nem érzi magát eléggé biztonságban, az evésidők rendszeressége egyfajta biztonságérzetet ad, s ez segíti a súlycsökkenést. De nem akarom ezt hosszan taglalni most, mert akár itt a honlapon, akár a könyvben már nagyon sokat írtam erről. (És éppen a következő Erdélyi Konyhában is erről írok. De amíg nem jelent meg az újság, addig nem tehetem ki ide a cikket.)

Nemigen tudok mást tanácsolni, mint hogy ezt egy kicsit gondold újra. Mi van, ha a katonákkal kapcsolatban mégsem ez volt az ok? Lehet-e, hogy mégiscsak hasznos dolog a kötött evésidő és a napi háromszori (semmilyen formában nem többszöri) evés? Mi baj származhat belőle, ha az ember rendesen eszik háromszor (nem többször) egy nap? Miért lenne ez rossz? Mi szól ellene? Aki azt mondja, hogy rendszeres időben, csak naponta háromszor eszik, és hízik ahhoz képeset, mint amikor ezt másként tette, nem lehet-e, hogy egyidejűleg más is változott az életében nemcsak ez? És nem lehet-e, hogy esetleg mellette azért kerül a szervezetébe kalória, csak azt nem nevezi evésnek. (Pl. alkohol vagy üdítő vagy gyümölcs formájában.) Mert a kötött evésidők módszerénél az evésidők között nulla kalória van. Semmi kóla, semmi sör, semmi "csak egy alma", "csak két kalória van benne" cukorka.

Mi történne veled, ha kipróbálnád ezt az evésidős dolgot? Miből gondolod, hogy éppen az történne?

A evésidők módszere azért is érdekes dolog, mert nagy önismeretre lehet szert tenni egy ilyen szokással. De nem akarom erőltetni, csak kár lenne, ha egy régi hibás vélemény megfosztana egy nagy segítségtől. Gondold végig. :)

De azért elárulok valamit: evésidőket rendesen tartani, és közben tényleg a nulla kalóriánál maradni legalább akkora fegyvertény, mint leszokni a dohányzásról. De te képes vagy ekkora fegyvertényre. :)))))

(És még annyi: talán érdemes lenne egy labort csináltatnod a háziorvossal. A megfelelő ételtársítás ugyanis éppen hogy megszünteti a gyomorégést és a magas vérnyomást. Ezt is személyes tapasztalatom, gyakori visszajelzés, orvosi vélemény egyaránt alátámasztja. Ha mégis ilyen gondjaid vannak, lehet valami más is a háttérben. Én elsősorban túlzott stresszre, kialvatlanságra, kimerültségre vagy gyógyszer-mellékhatásra gyanakodnék. De nem vagyok orvos, távgyógyító meg pláne nem. )

Kíváncsian várom, hogy mire jutsz.

Üdvözlettel: Gyöngyi

Még mindig én rabolom a drága idődet :-))

Kedves Gyöngyi!

Köszönöm a válaszodat, a reagálást, a tanácsokat!
Amit elfelejtettem írni, az valóban a laborvizsgálat, nem sokkal a mostani diéta megkezdése előtt meg is történt. Ott minden rendben, ami miatt bogyót kell szednem az valóban egyfajta szorongás, ami alapjában véve valamilyen szinten egész életemben végigkísért, nyilván erre is megvan a magyarázat, könnyű mindent az ősköre fogni, de sajnos ez van, anyukám hasonló aggodalmaskodó beállítottságú. Hozzá képest én már egészen lájtos :-)vagyok, hogy mégis bogyókra kényszerültem, ahhoz inkább már a korom játszik közre. Bizony nem mindig alszom úgy, ahogy szeretnék, próbáltam én erre is mindenféle gyógyteákat, de nem akartam nagyon lemerülni, így inkább bevállaltam ezt a „hizlaló” hangulatjavító bogyót. Mivel már én is "ős" vagyok, bizony lehet látni a gyerekeinken, hogy melyiknek mennyi jutott ezekből a nem éppen jó dolgokból.
A vérnyomással kapcsolatban inkább a szorongásból fakadó magas pulzusszámra kaptam gyógyszert sok éve, ezt, amikor leszokóban voltam a cigiről és jöttek az alacsony pulzust produkáló elvonási tünetek, abba is kellett hagynom.
A vérnyomással kapcsolatban egyébként az a tapasztalatom, hogy sok függ valóban attól, hogy hogyan él az ember, de az öröklött tényezőket nem lehet elkerülni. Ismerek én olyan csont sovány nőt, magas vérnyomással, hogy ajjaj, na meg kövéret is, padlót verő alacsonnyal.
A stressz és a szorongás nagyon szerteágazó téma és szerintem nincs olyan ember, akit valamilyen szinten ne érintene. … egyértelmű, hogy minden porcikánkra kihat így az emésztésre is. De ezt is embere válogatja. Van a bánatában evő, ettől ezerrel hízó, meg van a beszűkült gyomrú, akinek egy falat nem megy le a torkán úgymond az idegtől, az meg a csont soványra fogyó ideges ember. Meg van olyan is, akinél ez nem az étkezéshez kötődik. Nálam is-is. Az biztos, hogyha sok az elfoglaltságom, vagy gondjaim vannak, akkor az evés inkább mellőzött.
Nem akarok „dakotázni”, távol álljon tőlem, nem is szó szerint idézem, de létezik egy olyan mondás, miszerint a buta emberek a legboldogabbak. És, ha belegondolunk, ez valóban így van. Én nem tartom magam okosnak, szó se róla, és nem akarom bántani az iskolázatlan embereket sem, köztük is van olyan, aki önhibáján kívül, úgymond tudatatlan, de van olyan is, aki beéri annyival, amit tud, mert valamilyen oknál fogva, vagy nem adatik meg neki a lehetőség a több felé, vagy nem él vele. Vannak olyan szellemi fogyatékkal élő emberek, akikről sugárzik a boldogság. Persze nekik is vannak félelmeik, nyilván más kategóriában, mint úgy általában az emberek nagy részének. Őket nem érdekli a fizetés, meg egy csomó olyan dolog, ami egészségesnek mondott társainak mindennapjait megnehezíti. Mert mitől is stresszelünk mi? Aggódunk a családunkért, az egészségért, a munkahelyért… De minek ezt sorolni? Elég, ha egy híradót végignézel a TV-ben. Ezek vele járnak a normális élettel, kinél reálisan, kinél kórosabb mértékben.
Hülye példa, de az apró stresszre talán jó lesz: Iskolázott, egészségügyi végzettségű ismerősöm (rokonom) azért nem fertőtleníti a tojást felhasználás előtt, mert a szalmonella gyógyítható. Ízlés dolga, lustaság kérdése is nála, de aggódok, mert tudom, és nekem is kell ennem belőle…
Az öreg néni, aki kiveszi a tyúk alól a tojást, és viszi a rántottához, meg azért nem mossa meg, mert nem is tudja mi az a szalmonella, ennél fogva dehogy aggódik. Meg én se, ha nem tudom, hogy nincs megmosva :-) és ennem kell belőle...nem stresszelek.

Más: Napi, háromszori étkezés. Ezzel alapvetően nem az bajom, hogy nehezebb lenne betartani, mint a cigiről való leszokást, ez az a jól beidegzett dolog nálam, hogy éhezve nem lehet fogyni. És ősidők óta egyetlen dolog van a legtöbb fogyókúrában ami közös, a többször, de keveset elv. Legalább naponta ötször. Na, én se tartom ezt be szigorúan, de a csak egy kicsi alkohol, meg csak egy kicsi cukorka nálam szóba se jöhet ilyen esetekben. Meg máskor sem. A csak 1 szem alma, már igen. Az én éves alkoholfogyasztásommal abszolút becsődölne a szeszipar, nem vagyok anti, de csak kivételes alkalmakkor iszom egy pohárkával, akkor is inkább bort, ami meg elvileg több szempontból egészséges is lehetne…van diéta, amiben jó helyen is szerepel a fehérbor, a vörösbor jótékony hatása meg közismert. Még akkor sem tudtam napi 1dl-re rászokni, amikor akartam, pedig többször is megpróbáltam. Jó kis emésztésserkentő lenne, de azt még nem kutattam, hogy a kalóriája, és az imént említett hatása milyen arányban állnak egymással.
Na, de a diétában teljesen kizárt a cukorka is…én amúgy étcsokis vagyok, ha már édességről van szó, abból is magas kakaótartalmút szeretem. Nemcsak mert ez az egészséges, meg ez a divat, nálam ez mindig így volt. De ez meg még engedélyezett is ugye…persze mértékkel.
A katonákra visszatérve, én már nem emlékszem, igazából nem is tudom,hogy ez tudományosan mennyire volt alátámasztott, de akkoriban ezt sokfelől lehetett hallani, meg a környezetemben meg is tapasztaltam ismerősökön, családtagokon. Ők mind azt mondták, hogy a rendszeresség.
Most úgy végiggondoltam, hogy a régi módszer szerint a kicsi babák 3 óránként ciciztek, reggel 6-tól este 9-ig. Mennyire jó is volt ez! Kiszámítható volt a babának, mamának, éjjel megadatott a pihenés elvileg mindenkinek, :-) de leginkább a pici pocaknak…és szépen gyarapodtak…manapság meg akkor eszik a baba, ha elsírja magát. Akár azért, mert éhes, akár azért, mert épp más gondja van, idővel már csak figyelemfelkeltés céljából is előadja az igényt. Kíváncsi vagyok, hogy ezekből a gyerekekből nassoló felnőttek lesznek-e.
Tehát nekem nem a rendszeres, azonos időpontban történő étkezéssel van a problémám, hanem a szigorú hárommal. Nyilván meg lehet szokni, nyilván erre is minden szervezet másképp reagál. A magamé úgy, hogy egy gyümölcsös reggeli után, ha 10 körül nem ennék meg egy almát, akkor használhatatlanná válnék. Fáj a gyomrom, szédelgek, fizikailag ellehetetlenülök. Gyümölcsnapon is ez a helyzet, ott már délután odáig jutok, hogy szabályosan fázok. Ez 4 éve is így volt. Most a kánikulában ez teljesen jól jött.:-)) Más napokon nincs gondom pl. az ebéd, és a vacsora, a korai vacsora között.
A másik gond ezzel, hogy pl. én, biztos farkaséhes lennék délre, nyilván nem tudnék sokat ebédelni, ez teljesen jó dolog a diéta célját tekintve. Nem biztos, hogy ebéd után 2 órával nem törne rám megint az éhség. Nagyon éhesen nem tudnék ebédnél magamhoz venni legalább annyi kalóriát, ami a napi tevékenységemhez elegendő lenne, és közben még égetne is azért valamit az ember. Ez tapasztalat, mert kerültem már olyan helyzetbe, hogy csak így tudtam étkezni, és amikor leültem az asztalhoz, jól beszűkült gyomrom miatt alig tudtam leküldeni pár falatot.

Még egy gondolat, ami ennek a fajta rendszeres evésnek a kapcsán eszembe jutott, mégpedig, hogy az állandóságra a szervezet egyes nézetek, tapasztalatok szerint úgy reagál, hogy „nem adja”, mert elkezdi tartalékolni. Ha most egy soron kívüli evéssel megszédíted, netán némi bűnözéssel, akkor azt „mondja”, hogy: Ááá! Van itt utánpótlás, vesszen, aminek vesznie kell.
Nyilván sokan, sokfélét kipróbáltak már, mindenki másképp reagál még azonos dolgokra is, nincs két egyforma, ember, nincs két egyforma emberi szervezet. Én sem a katonákon tapasztaltak miatt nem vállalom be szigorúan a háromszori étkezést. Az csak egy mellékes megjegyzés volt. Tulajdonképpen én is 3x eszem, annyi különbséggel, hogyha úgy érzem, hogy kell, akkor bekapok két étkezés között is valami „szabályosat”. Vagy, ha egy program úgy kívánja, akkor egy kicsit változtatok a szabályokon. És mondom, ez így egyszer már jól működött, a Most miért nem? nagy kérdés marad nálam…vagy ki tudja, lehet, hogy majd rájövök idővel.
Bizonyára a kevésbé érzékeny gyomrúak könnyebben megszokják ezt a napi hármas dolgot is.
Az elmúlt két estét azzal töltöttem, hogy mint régen, fogyókúrákat próbáltam összeegyeztetni, összehasonlítani. Mit mondjak, nem könnyű. Nyilván azt azért mindenki tudja, hogy mi a kizárható, mi az ehető, mi az egészséges, mi nem…Vagy legalábbis azt hiszi az ember, hogy tudja. A tejtermékek nagyon vitatottak, én egyébként a sima tejet nem bírom, mással nincs gondom…van, aki szerint délután kell szénhidrátot enni, délelőtt fehérjét… ajaj, ami egyik diétában tiltott, az a másikban kifejezetten ajánlott…Ember legyen a talpán, aki ebből jól kijön. Nyilván meg kell tapasztalni. mindenkinek a sajátját.
Úgy gondoltam nem fogom tovább gyötörni magam. Próbálom a 4 naponkénti elkülönítést, meg a társítást megoldani. Azt hiszem az a sav szempontjából jó lesz, ha lúgosító sült-főtt zöldségfélékkel ehetem a fehérjét…ugye ezek eredendően csak keményítőnapon voltak aktuálisak …
A lényegre figyelek, tészta, krumpli, kenyér, rizs, hogy ezek ne keveredjenek fehérjével…
Amiben bizonytalan vagyok, az a gyümölcsnap. Arra valahogy szép fokozatosan kellene visszaállnom, és nem tudom mit kéne átmenetnek beiktatni arra a napra. Talán majd egy kis korpás kekszet, vagy puffasztott valamit erre az időre kipróbálok …Egészen biztos, hogy hiányozni fog, mint eddig is olyankor, valami meleg étel, de az, az igazság, hogy nincs kedvem a friss gyümölcsöket hőkezelni, csúnya, egyedi szóval „vitamintalanítani”.
Most visszavonulást tervezek egy időre, annál is inkább, mert ezekkel az írásokkal kissé túlzásba estem, remélem még az elviselhető, olvasható kategória:-), nagyon jól esett, hogy megtehettem, mert van kinek…Igaz más dolgaim rovására ment(em) egy kicsit. :-))
De valamit, valamiért. :-)

Ismét köszönettel: szmari

Kedves Szmari! Most is

Kedves Szmari!

Most is gyorsan, első olvasás után reagálok úgy, ahogy eszembe jut.
A gyümölcsöket tényleg nem kell hőkezelni. Mert a gyümölcsnap és a gyümölcsreggeli leginkább nyers gyümölccsel értendő. Ami még ezekkel együtt nagyon jó, és fázás ellen is hasznos, az olajos magvak és a (cukrozatlan) aszalt gyümölcsök. Pl. kóstoltad már az aszalt fügét dióval? Hmmm, valami fenséges egy téli reggelen!
Ahogy mondtam, az emberek sokban különböznek egymástól, és ezért van ennyiféle jótanács, mert volt, ami valakinek ment, aztán kőbe véste. De sokszor éppen azt a tényezőt nem veszik észre, amely a jó hatást kiváltotta. Ezért ajánlom én elsősorban az önmegfigyelést.

Nagyon fontos dolog még - bár nehéz erről pár mondatban írni - hogy a meggyőződéseink mennyire keményen befolyásolják az eredményeinket. Ezen alapul a placebóhatás is. Egyre több kutatás folyik ezzel kapcsolatban, s az orvosok is alkalmazzák, ugyanis az a meggyőződés, hogy "ez nekem használni fog", olyan öngyógyító folyamatot indít el a szervezetben, hogy tényleg megszűnik a baj. Ez a különböző diétákra is igaz. És éppen ezért nem is erőltetném nálad a háromszori evést, mert azt látom, hogy nagyon erős a meggyőződésed, hogy ez nem jó, ezért a jótékony hatását sem tudnám garantálni, mert a placebó visszafelé is működik.

Az éhség nagyon érdekes dolog. Rengeteget foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Itt leginkább szájhagyomány útján kialakult meggyőződéseik vannak az embereknek, tapasztalatuk kevesebb. Mivel én évek óta olyan szemmel nézem ezeket a dolgokat, hogy hogyan tudok leghatékonyabban segíteni embereknek, sok mindent kipróbáltam magamon (már nem a fogyás, hanem az információ kedvéért.) (Pl. a több napig nem evést is, mert kíváncsi voltam, hogy milyen az, A víznapok gyakorlata szerintem nem a fogyás miatt a jó elsősorban, hanem az evéshez való viszonyunkat segít átlátni. Hát életem első víznapja elég emlékezetes számomra. Ki sem mertem lépni a házból, mert attól féltem, hogy majd biztosan elájulok. Szinte egész nap feküdtem, és böjtről szóló könyveket olvastam :) :) :) Azóta ha víznapot tartok, csak evésidőben kb. 5 percre jut eszembe, hogy aznap éppen víznap van.

E tapasztalataim közül az egyik legfontosabb, hogy ha figyelünk rá, meg tudjuk különböztetni a fizikai és a pszichés éhséget. Olyasmit érdemes megfigyelni, hogy pontosan hol érezzük a testünkben, milyen jellegű az érzés, milyen gondolatok társulnak hozzá, mikor jelentkezik.

Nos, az a helyzet, ha ránk tör a "farkaséhség", az nem igazi éhség ám. Egy felnőtt embernek gyakorlatilag elég lenne napi egyszeri étkezés, akkor sem lenne farkaséhes. A "rendes", a testi éhség soha nem olyan magával ragadó érzés. Jelentkezik, aztán elmúlik. Aztán megint jelez egy kicsit, aztán elmúlik. Pár napig nyugodtan ki lehet úgy bírni evés nélkül, hogy az embernek gyakorlatilag semmi nagyobb kellemetlensége nem lesz. Talán az első komolyabb tünet a lábikragörcs. Azt a kibírhatatlan hányingerkeltő, rögtönelájulok érzéses éhséget csak a pszichés éhség produkálja. Persze az sem pite. De arról le lehet szokni. Persze nem könnyű és nem is muszáj.

Megint mondom, hogy nem azért írok erről, hogy rábeszéljelek az igazamra, mert amíg ilyen erős az ellenkező meggyőződésed, mint mondtam, nem garantálnám az eredményt. Csak nekem annyira sok élményt adott az ebből a szokásból származó sok tapasztalatom, hogy nagyon lelkes vagyok ebben a kérdésben.

De térjünk vissza az ételtársítás étrendjére. Amik nálam a semleges ételek táblázatában vannak, azok persze, hogy valók húsnapra, tésztanapra, zöldségnapra egyaránt. A húsnap nem azt jelenti, hogy húst együnk hússal, hanem, hogy azokhoz a semleges zöldségekhez együnk némi húst (estleg tojás, vagy sajtot vagy ezt is- azt is). Tésztanapon meg azokhoz a semleges zöldségekhez együnk tésztát. Zöldségnapon meg azokhoz a semleges zöldségekhez együnk krumplit vagy rizst vagy babot vagy kukoricát stb.

Ha a gyümölcsnapot ki akarod hagyni, akkor azt javasolom, hogy a nálam a semlegesek táblázatában szereplő növényekből válassz, és ha jólesik, egyék hozzá egy kis húst vagy tojást, sajtot. Az a tapasztalatom, hogy a súlycsökkentés szempontjából a gyümölcsnap a legjobb, aztán a húsnap áll a második helyen. Egy a lényeg: Ne tésztanappal helyettesítsd a gyümölcsnapot. :)

A stresszoldásról is jó lenne beszélgetnünk. De azt végképp nehéz így levelezés útján. Biztosan meg tudod találni, hogy mi az, ami számodra a leghasznosabb lazító. Legyen az a mozgás, a csend, zene vagy valamilyen tevékenység (kertészkedés, kézimunka, rejtvényfejtés, rajzolás - bármi), Ha sikerül rátalálnod erre a dologra, akkor tudatosan, "terápiaszerűen" érdemes ezt naponta végezned. Én pl. a fényképezést találtam ki magamnak terápiás céllal. Meg az olyan főzés is ezt jelenti nekem, amikor nem muszájból főzök. Biztosan megtalálod, hogy nálad mi működik a legjobban.

Sok ilyen apróság van még, de nem akarlak untatni ezekkel.

Örülök, hogy beszélgettünk egy kicsit. Nagyon sok sikert kívánok, s itt (meg a blogjaimon) mindig megtalálsz.

Sok sikert kívánok és élvezetes utazást az ideális testsúlyodhoz vezető úton. :)

Üdvözlettel: Gyöngyi